Teltek, múltak a napok és annyi eseménynek kellett megfelelnem, hogy nem volt időm kifejteni gondolataimat blogomon keresztül.
Kedves naplóm! :D
Nem is igazán tudom mikor írtam utoljára és most nem is fogom megnézni, de egy biztos: úgy esett a hó, mintha muszáj lenne neki. Kezdetben csak a seprűt került kezem ügyébe, hogy azzal, mit alkalmatossággal eltakarítsam a frissen hullott égi áldást az előttünk lévő járdáról, azonban ez nem mehetett végig így, ezért lapátot kellett ragadnom, hogy járhatóvá tegyem a járdát ilyen - kereskedelmi adók által ítéletidőnek nevezett - hóesésben.
Ha van olyan ember, aki ma ébredt a kómából és azzal kezdi "új" életét, hogy ezt olvassa, akkor most biztos meglepődik, hogy miről is beszélek hisz' hétágra süt a nap. Nekik mondom, hogy nem hazudok, tényleg...
Hétfőn még azt hittem megfagy a lábam, mert olyan hideg volt, de egy kis áldozatot nekem is kellett vállalnom, hogy karácsonykor finom fácánleves kerüljön az ünnepi asztalra. Igaz, ha minden rajtam múlott volna, akkor csak főtt víz lenne előttünk, de szerencsére mások sikeresebbek voltak a zsákmányszerzésben, ezért nem maradunk éhen.
Éppen befejeztük a vadászatot, amikor a modern technika vívmánya megcsörrent a zsebemben és egy meghívást közvetítettek felém.
Meghívottak közt volt még az összes többi munkatárs is. Én a megbeszélt időpont előtt érkeztem egy picivel, aminek az az előnye vagy hátránya, hogy pálinkával kínálják az embert, amit nem illik visszautasítani és ezt meg kell ismételni n-szer. Így mire ebédhez ült a csapat már egyáltalán nem volt gond az étvággyal. Az ilyen évvégi összejöveteleknek mindig van egy kis szabadfolyás hangulata, amire az idősebb munkatársak rá is segítenek, mert hogyan nézne ki, ha nem kóstolnánk meg a borát vagy a pálinkáját. Habár nem szeretem a házi borokat, de a "szívem" ilyenkor sose hagyja, hogy őszinte véleményt mondjak, ezért minden kínálást és minőség utáni érdeklődést a "jó" szóval nyugtázok, ami legtöbbször elegendő is, de sokan buzdításnak veszik...
Ez az évzáró azért is volt fontos számomra, mert a jövőben már Szombathelyen folytatom a tudásom és gyakorlatom gyarapítását és így kellően felszabadulva tudtam egy hosszabb időre "elbúcsúzni" az itteni kollégáktól!
De "I'll be back" :D
Kedves naplóm! :D
Nem is igazán tudom mikor írtam utoljára és most nem is fogom megnézni, de egy biztos: úgy esett a hó, mintha muszáj lenne neki. Kezdetben csak a seprűt került kezem ügyébe, hogy azzal, mit alkalmatossággal eltakarítsam a frissen hullott égi áldást az előttünk lévő járdáról, azonban ez nem mehetett végig így, ezért lapátot kellett ragadnom, hogy járhatóvá tegyem a járdát ilyen - kereskedelmi adók által ítéletidőnek nevezett - hóesésben.
Ha van olyan ember, aki ma ébredt a kómából és azzal kezdi "új" életét, hogy ezt olvassa, akkor most biztos meglepődik, hogy miről is beszélek hisz' hétágra süt a nap. Nekik mondom, hogy nem hazudok, tényleg...Hétfőn még azt hittem megfagy a lábam, mert olyan hideg volt, de egy kis áldozatot nekem is kellett vállalnom, hogy karácsonykor finom fácánleves kerüljön az ünnepi asztalra. Igaz, ha minden rajtam múlott volna, akkor csak főtt víz lenne előttünk, de szerencsére mások sikeresebbek voltak a zsákmányszerzésben, ezért nem maradunk éhen.
Éppen befejeztük a vadászatot, amikor a modern technika vívmánya megcsörrent a zsebemben és egy meghívást közvetítettek felém.
Meghívottak közt volt még az összes többi munkatárs is. Én a megbeszélt időpont előtt érkeztem egy picivel, aminek az az előnye vagy hátránya, hogy pálinkával kínálják az embert, amit nem illik visszautasítani és ezt meg kell ismételni n-szer. Így mire ebédhez ült a csapat már egyáltalán nem volt gond az étvággyal. Az ilyen évvégi összejöveteleknek mindig van egy kis szabadfolyás hangulata, amire az idősebb munkatársak rá is segítenek, mert hogyan nézne ki, ha nem kóstolnánk meg a borát vagy a pálinkáját. Habár nem szeretem a házi borokat, de a "szívem" ilyenkor sose hagyja, hogy őszinte véleményt mondjak, ezért minden kínálást és minőség utáni érdeklődést a "jó" szóval nyugtázok, ami legtöbbször elegendő is, de sokan buzdításnak veszik...
Ez az évzáró azért is volt fontos számomra, mert a jövőben már Szombathelyen folytatom a tudásom és gyakorlatom gyarapítását és így kellően felszabadulva tudtam egy hosszabb időre "elbúcsúzni" az itteni kollégáktól!
De "I'll be back" :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése