2010. április 30., péntek

Baleset-megelőzés

Nem tudom, hogy kik, hányan, hogyan és miért, de én mostanában viszonylag sokszor kényszerültem arra, hogy éjjel vezessek.
Szeretek vezetni és eddig szerencsére balesetem sem volt (három kopogás hallatszik az asztal alól), de az előbb említett időszakban való közlekedést nem csinálnám szívesen hosszútávon.
Elöször is, alig van ilyenkor más az úton, csak néha kell tompítottra kapcsolni. Nem látni semmit a környezetből, csak az előttünk megvilágított utat, aminek a változatosságáért nem cserélnék el kéthetes nyaralást. Közben pedig folyamatossan figyelemmel kell lenni, hogy valamilyen élőlény a szarvas- vagy disznófélék családjából elénk ne lépjen esetleg ugorjon. Plusz a fáradság...
Azonban amire tegnap újra felfigyeltem, az az, hogy a rádiók szerintem direkt generálják is, hogy minél több ember elaludjon a volánnál... Legalábbis erre a megállapításra jutottam, amikor már 137-szer nyomtam le a keresőgombot, hogy "TALÁLJ MÁR VALAMI NORMÁLISAT", mert a fának megyek!
Az éjjeli célközönségnél nem tudom, hogy kire gondolnak a szerkesztők, de én megkockáztatom, hogy a vezetők közül kerül ki a meghatározó része, mellettük néhány dolgozó és néhány álmatlanságban szenvedő.
Mielőtt elterelném mgam elől a szót: szóval az éjjeli műsorválaszték szépen mondva is pocsék.
Egyik adó jazz zenét sugároz, amire lehet azt mondani, hogy de a jazz az olyan jó meg stb.,de próbálja meg valaki egy órát hallgatni :S
Másik adón egy hetven és a halál között lebegő bácsi beszél a szellemi fejlődésről vagy valami hasonlóról. Izgalmas volt, rettentően (szó szerint)!
Továbbiakon egy lemezlovász kattogat a winampon és indít el downtempo és chill out zenéket, hogy nyugodjunk meg... pihenjünk... csukjuk be a szemünket... aludjunk... de vazze én vezetek! Szóval ez sem jó!

Lényeg a lényeg: nincs egy olyan magyar rádió sem, amely megsegítené a fáradt vándort...
Maradnak sógoraink rádiói, ahol legalább zenét játszanak este is! Így ki lehet bírni:D

2010. április 29., csütörtök

Activity vs. nyelvek

Tegnapi rövid élmény:
Kávézóban pár magyar hölgyemény magyarázott - legalábbis próbálkozott - egy idegen országbéli úrnak.

Feladat:
Hogyan mutogassuk el az általános iskolát, ha az angol nyelvtudásunk A0-s szintű?
A nőnek sikerült... legalábbis a férfi bólogatott...

2010. április 27., kedd

Omlósz

Napokban a közösségi portált böngészgetve figyelmes lettem, hogy egy ismerősöm csatlakozott az "Akik szájbavernék a hülye gyereket a "nagyon omlósz"-ért..." nevű klubbhoz.
Gyorsan megnéztem, hogy mi is ez, aztán kiderült...
Pár hete már írtam róla, hogy milyen csatonákat tudok mostanában nézni, ezért szerencsére megszabadultam az ilyen és ehhez hasonló inegerektől, mivel az arab, francia, orosz, lengyel csatornákon kevésbé zavar, ha valaki pösze, raccsol vagy sejpít.

De most egy picit "ékeskedjünk" más tollával és nézzünk pár kommentet, amit honfitársaink fűzetek a videóhoz, szigorúan a magyar nyelv változatosságának szempontjából. Csak felnőtt jelenlétében...

-Na, hogy a pap is ilyen pöszén prédikáljon a temetésén
-Oda kell képzelni engem egy virtuális szeneslapáttal, leütöm a fejét, aztán után mondogassa, hogy omlósz meg cirke...
-szerintem nagyon ari:D büdös kurva anyját
-ezt a gyereket agyon kéne ütni..amugy a többieket dugnám..
-én úgy értem h nem rá szórják a maggi alapot hanem rászarják XD
-zacskóba a legegészségesebb ... ;) fincsi műanyag ;DD
-kivesszük a zackót ráhuzzuk a fejedje és szépen kimész játszani a kejtbe.. és mikor kész az omlosz cirke bejöhetsz és azután megbeszéljük hogy hogyan mondjuk hogy OMLÓS!!

Tour 2. (Balaton-kör)

Honnan is kezdjem?
Induljunk akkor Keszthelyről, mind térben és időben.
Április 24-ét írtunk, amikor a sapkát fejünkbe, világot nyakunkba, hátizsákot hátunkra és a biciklit lábunk közé vettük és kellemes napsütésben elindultunk körbe biciklizni a Magyar Tengert (itt most nem a vonyarcvashegyi diszkóra, hanem konkrétan Balatonra gondolok (itt most nem a Heves megyei településre, hanem konkrétan a tóra gondolok:))).
Kényelmes nézelődés közepette tettük meg az első szakasz Badacsonyig, ahol még egy kis borkóstolásra is volt időnk.
Számolgatás után kiderült, hogy ez a tempó kevés lesz a boldogsághoz, ezért picit belehúztunk, oly nagyon, hogy még egy kis kitérőt is tettünk a Káli-medencébe, hogy ne legyen annyira sík a terep. Klasszikus infrás ivókútból csillapítottuk szomjunkat Kékkúton, majd visszatérve a parthoz hamarosan találkoztunk a "többiekkel", akik egy nap alatt tekerték körbe a Balcsit.
Balatonfüreden, hogy a negatív nitrogén-egyensúlyú katabolikus állapotot elkerüljem egy félig átsütött bélszínnel csillapítottam étvágyamat, melyre szénhidrátnak még egy kis Gundel palacsintát csúsztattam le. Ezek után talán érthető, hogy csökkent kedvvel és intenzitással ültem vissza a nyeregbe és ezen a nemesebbik felem felől érkező fájdalom sem segített, sőt...
Miután fájdalomküszöbömet feljebb tornásztam ismét hagytuk magunk után a kilométereket és mérföldeket.
Balatonvilágosig szinte meg sem álltunk, de ott egy picit csodáskodtunk az aranyhídban és a kilátásban (valójában csak pihentünk).
A napot Siófokon zártuk, nagyon fáradtan és nagyon éhesen...
Az országgyűlési választások második fordulójának napján - köszönhetően annak, hogy nem jelentkeztünk át más szavazókörzetbe - ránk már semmi felelőség és "kötelesség" nem hárult ezért nyugodtan csordogálhattunk végig a déli parton hazafelé.
Egy-két "spontán elkapott" fénykép elkészítése és egy szolid ebéd elfogyasztása szakította csak meg az utazásunkat.
Keszthely előtt könnyes búcsú, mert Szabolcs barátom Zalaegerszeg felé vette az útját, ezért az utolsó szakaszt már egyedül tettem meg, míg ő még egy gyenge negyven kilométerrel levezetett.
Pár kép többet mond ezer szónál:
Ember a földön
Talán egyszer majd a tányéron újra találkozunk :D
Habár mindenki nem jött el, de...
Itt nyugszik
Tüske vagy tövis? (D-nek)
Szabi "spontán" teker
Én "spontán" tekerésem
Uncritical mass

2010. április 26., hétfő

Háttérben 4.

Történt eset, hogy szombathelyen parkoltatva az autómat egy kedves idegen (továbbiakban rohadt szemét) úgy meghajlította az antennát, ami tudvalevőleg a rádióhullámokat fogja, hogy én azt saját kezűleg később kénytelen voltam letörni, mivel visszatolni nem tudtam, de egy kocsimosás viszont már esedékes volt.
Ezen apropóból, amíg meg nem csináltattam, kénytelen voltam a mára már szinte elavult technikához nyúlni, vagyis a compact disc-ekhez.
Az ezredforduló körüli időkben ezekből viszonylag nagyobb tétel halmoztam fel, különböző minőségben és különféle stílusokból.
Aztán a hétvégén Keszthely felé autózva rádió helyett (ekkor már működött) inkább a zene mellett döntöttem és a kezem ügyébe kerülő Guano Apes - Dont' give me names albumot kezdtem el hallgatni. Mondanom sem kell, hogy a nosztalgia, valamint a zenei élmény libabőrössé tett! Egy kis ízelítő (szigorúan hangosan)!

Guano Apes - Gogan

2010. április 22., csütörtök

A nap Földje

Április 22.
Mi más lehetne a mai bejegyzés témája, mint a Föld napja és annak állapota.
Legalább ezen a napon szenteljünk egy kis figyelmet egyenlőre egyetlen lakóhelyünkre a világegyetemben. Eddigi blogger pályafutásom során is már többször súroltam ezt vagy ehhez hasonló ügyeket és akkor most ismét...

"Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?"

Ez a kérdés a Föld napja mozgalomnak a jelmondata.
Szépen hangzik... elgondolkodtató... csak szerintem eléggé utópikus, mert szerintem csak globálisan lehetne változtazni a dolgokon és nem egyénileg, de ez az én véleményem...

De milyen okos programmal is lehetne eltölteni ezt a jeles napot?
Segíségünkre van ilyenkor az Orákulum (továbbiakban internet), mely keresője rögtön kiadja nekünk a Föld Napja Alapítvány honlapját, ahol izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokkal csábítanak minket szórakozásra:

Magyar Babos Memóriajáték



Egy játék bab-specialistáknak:
"A táplálékunkként szolgáló növények közül talán az egyik legváltozatosabb a bab. Közel 10 000 éve termesztjük, és ez idő alatt bizony megszámlálhatatlan alakú és mintázatú bab alakult ki világszerte. Ismerhetünk kicsit, nagyot, földönfutót, kacskaringóst, karóra felszaladót, bokrosan virágzót, gyöngyszeműt, menyecskét, csíkosat, tarkát. Sokfélét. A biológiai sokféleség, a biodiverzitás megőrzése nemcsak a vadon élő természetes élővilág oltalmát, hanem régi haszonnövényeink megőrzését, a termesztésükről, felhasználásukról ránk maradt tudás megőrzését is jelenti.
A Magyar Babos Memóriajáték segít megismerni fontos haszonnövényünk, a tápláló babok változatosságát."
Ez felettébb érdekes, hogy pont erről a növényről készül játék, mely Amerikából került Európába... tehát az a 10 000 éves történelem inkább csak az indiánoknak szólhat, de szerintem őket ez kevésbé hatja meg. Ennyi erővel lehetne Magyar Rizses Memóriajáték is...


A tesztet elvégezve kiderül, hogy mennyire terheljük környezetünket szén-dioxid szempontjából.
Az én eredményem elég rosszul sikerült :S
Évente 5963 Co2-t használok el...
Évente 6 fát pusztítok el... (Ha figyelembe veszem a télen elvégzett gyérítéseket, akkor valójában ez a szám 10 000-es nagyságrend felé tendál)
Egy éves fogyasztásomhoz 299 fát kell életben tartanom. Ahhoz képest, hogy ilyen pontosan kiszámolták, azért ez a szám elég bizonytalan, mert ha előjön belőlem az állat és okoskodni akarok, akkor rohadtul nem mindegy, hogy milyen fafaj, milyen idős, milyen termőhely:D stb. De figyelembevéve, hogy egy erdészet alkalmazásában tengetem az életem, talán ennek a kritériumnak megfelelek. Hajrá!







2010. április 15., csütörtök

Tour 1.

Lassan,de biztosan rajzolódik ki körülöttem egy olyan elképzelés magamról, hogy talán sose leszek rendszeres blog-író, mert nem tudom magam olyan gyakran rávenni, hogy karakter-leütések sorozatát kövessem el magamon. De, majd most... NINCS KEGYELEM!

Kezdetnek egy gyors élménybeszámoló, valamint emlékmegörző gondolatok.

Szakonyfalu-Alsószölnök-Felsőszölnök-Dolic (Szlovénia) és vissza. Ezt a kört hirtelen felindulásomban követtem el, amikor is volt egy olyan nap, hogy sütött a nap és kényelmesen lehetett biciklizni. Szívesen bemutatnám, hogy merre is mentem, csak sajnos hegynek felfelé tekerve még nem megy a fényképezés, de igyekszem fejlődni. Pár képet csináltam ott, ahol visszafordultam. Oka az alább lévő képen látható. 17 %. Ez még gombócból is sok lett volna, pláne úgy, hogy előtte "megmásztam" egy 13%-ost, amit a profiknál még talán hegynek sem mondtak volna, de nekem azért elég volt.

Majd ha már visszafelé is megy

Egy "nem tudom mi"



2010. április 1., csütörtök

Boldog születésnapot MABE!


Immáron hat éve történt az eset, hogy spontán gondolattól vezérelve pár évfolyamtársammal bolondok napján úgy döntöttünk, hogy egy soproni vendéglátóipari egységben töltjük el az este hátralévő részét.

Kezdetnek egy-egyes arányban kevertük a bor és a szódát, majd ahogyan az órák teltek egyre inkább feledésbe merült a szóda ivása és az oldat töményedni kezdett... miközben a vérünk alkohollal hígult. Közben megérkezett még egy cimbora aktuális barátnőjével, akit ez az ivászat olyan szinten viselt meg, hogy a kapcsolatuk végét okozta. Kisebb baleset után sietve kellett rendeznünk a 16 000 Ft-os számlát és megcéloztuk a következő állomást. Magamról annyit, hogy én a titrálási ponton ekkor már picit túlléptem, ezért az emlékek sötét ködbe burkolóznak, ezért a beszámolót innentől elmondásokra alapozom.
Útközben sok minden történt, melyek rám nézve terhelőek, ezért ugorgyunk!
Régi szép emlékű Beni-Ben, melynek helyén ma már egy más néven futó egység van, itt folytattuk a konzultációt, ahol újabb diáktársakkal találkoztunk, akik később pártoló-tagokká nőtték ki magukat. Köszönet érte:D!
És a lényeg még csak most jön: közös megegyezéssel úgy szavazott a tisztelt ház, hogy alakítunk egy új tanszéket! A neve legyen... mi legyen a neve?
Első variáció: MIMAMU, ami a MI MA MUlatunk szóösszetételből származott volna. Ezen még a későbbiekben is vitáztunk, de végül is elvetettük.
Második és egyben végleges variáció: MABE, ami szintén egy rövidítés...
Alapító tagok (adatvédelmi joguk tiszteletben tartásával):
F. L.: Tanszéki Elnök
V. M.: Tanszéki Feketedodoz
V. Sz.: Tanszéki Pénzbehajtó
N. P.: Tanszéki Agresszor
P. S. (jómagam): Tanszéki Nótafa
Hivatalos alakulás után utunkat tovább folytatava az egyetemi pince klubba vettük az irányt, akkor már tanszékként. Ott koccintottunk az alakulásra, valamint meghallgattam egy firma komolypoharát, amiben részletesen kifejtette nekem a bALEK Tíz parancsolat tizenegyedik pontját, miszerint firmád nőjét ne kívánd! Ez akkor, ott, ideiglenes jelleggel működött is.
Szóval ennek ma már hat éve, de úgy nem emlékszem rá, mintha holnap történne. Ezért itt megköszönöm, hogy memóriánk rejtett mappáiból később sikerült ötünknek összerakni eme este részleteit és így örökre maradandó emlék marad.

Eks!