Szegény ember vízzel főz, dolgozó ember későn néz :D, talán ezzel a metaforával kellőképpen meg világíthatom, hogy miért csak most került látóterembe az egész világot megmozgató, majd vászon elé ültető és onnan három óráig el nem mozdító film, az Avatar.
Sokan sok mindent mondtak a filmről...Ez most az én véleményem lesz:
Próbáltam előítéletek nélkül megnézni a filmet nem elhatárolódva semmitől, de ez nem minden esetben működött.
Sajnos, nem egy 3D IMAX moziban néztem, hanem csak egy sima halandóknak kijáró moziban.
Már az elején olyan érzések kerítettek hatalmukba, ami rögtön ott meg is fogalmazódott bennem, hogy itt néha picit megugrott az alkotók keze és néhány dolgot "túl színeztek" és ezzel ambivalensen jelentkezett az, hogy valójában meg nem tudtak újat kitalálni, mert fényévekre tőlünk is lovagoltak, íjászkodtak a humanoidok és a flóra- valamint fauna-elemek sem különböztek annyira, mint ahogy én elvárnám. Ott is voltak páfrányok, gombák, fák, "lovak", és egyéb, már kihalt dinoszauruszokra hajazó állatok, melyek egy kis optikai tuningot kaptak a filmben való szereplésük idejére.
És aki látta, annak vagy feltűnt vagy nem, hogy igazából még James Cameron sem tudta, hogy milyen filmet is akart csinálni. Sok filmes utóérzésem volt, kezdve az üldözéses Jurrasic Parkkal, tovább a galaktikus űrhajós csatás Csillagok háborújával és befejezésként a túlélőkéses Ramboval.
De...Volt egy másik oldala is a filmnek, melyet a dömper kerekeiben lévő nyílvesszők látványa indított, vagyis valamiért nagyon nem jó, hogy 2154-ben az ükunokáim ükunokái ott garázdálkodnak és ezt meg is próbálják akadályozni a "bennszülöttek".
Magam részéről végig az emberek ellen szurkoltam, hogy egyszer végre győzzön a természet és ne lehessen mindent tönkretenni pillanatnyi érdekekért. És mily meglepő egy hollywood-i produkcióban: kívánságom teljesült!
Szóval monumentálisnak tűnő látványvilág és aktuális gondokat is feldolgozó téma egy kissé giccses világban, ahol nekünk semmi keresni valónk... Egy mondatban.
