MMIX 2

Hasonlóan a többi évhez, ez sem múlt el halálesetek nélkül. Nyugodjanak békében!

Június 25-e volt, szép nap, már csak 24 óra választott el a diplomám kézhezvételétől, amikor villámcsapásként hasított belém a hír, amit olvastam, hogy Michael Joseph Jackson eltávozott közülünk. Gyors böngészés, hogy akkor most mi vaaaan...? Mégsem jön el a diplomaosztómra, mint ahogyan azt előzetesen megbeszéltük??? Szörnyű percek voltak...

Még felötlöttek bennem gondolatok, hogy talán fehér zoknit kéne húznom az öltönyhöz, vagy moonwalk lépésekkel menni ki a dékánhoz átvenni több éves munkám gyümölcsét, de egyik sem történt meg és így nem öregbítettem e sötét-bőrű előadó hírnevét. Ellenben a tőlem telhető legnagyobb őszinteséggel mondtam, hogy "Fogadom", amikor megérintettem a Jogart (amint a mellékelt fénykép is mutatja (nem photoshopos)), elvégre ezért tanultam...
Visszatérve az eredeti témához, egy másik haláleset is borzolta a kedélyeket Magyarországon, mégpedig Marian Kozma halála. A részleteket nem firtatnám, mert mindenki nagyon jól tudja, hogy kik követték el a gyilkosságot és azt is, hogy hol lenne a helyük.
Az előző bekezdéssel semmilyen párhuzamot nem vonva, volt még egy bűntény, ami senkit nem hagyott pártatlanul. Ez a köztudatba, mint cigány-gyilkosságok néven vonult be, melyeket az év közepe táján követte el néhány illető a cívis városból. Hát ez is elég összetett egy esemény volt, melyről nehéz lenne egy blogban véleményt mondanom, mivel a tízujjas gépelés még nem megy, pár szóban pedig nehéz lenne összefoglalni, ezért amíg a tudásom nem fejlődik, addig megmarad nekem a véleményem.

MMIX (betegségben, szegénységben, Erdélyben)

Itt az év vége! E jeles alkalom emlékéül picit még forduljunk meg és nézzünk vissza, hogy mi is történt az időszámításunk szerinti 2009. éveben politikai, közéleti, sportéleti és természetesen egyéni szemszögből. Az események csak úgy kavarognak a fejemben ezért a felsorolás legkevésbé sem fogja követni a kronológiai sorrendet, sőt...

Valamikor tavasszal történt, hogy "először" a történelemben egy házi sertés eltüsszentette magát és erős fejfájásra, valamint lázra panaszkodott. Rögtön megrémült kicsi és nagy, mert akkor ez biztos sertés-influenza lesz. Hát kezdetben még tényleg az volt, de a disznók ombudsmanjának javaslatára inkább megváltoztatták H1N1-re, mivel az előző elnevezés negatív-diszkriminációra adhatott volna okot a cocákkal szemben. Ok! H1N1? Ez jól hangzik! Így már rögtön eladhatóbb az ellenszérum, mintha az emberek azt hinnék, hogy egy disznó betegségét kapták el. És így a gyógyszergyártóknak is elviselhetőbbé vált a válság.
Válság... Na, ez a másik... Lehet én vagyok nagyon hitetlen, de szerintem nem minden úgy van, mint ahogy azt nekünk, egyszerű halandóknak mondják... Persze tudom, hogy akit kirúgtak, annak 100%-os a munkanélküliség, de úgy gondolom azért egy "ekkora" probléma előrelátható lett volna.
Nálunk legkézzelfoghatóbban a papír kétszázas fém kétszázasra történő cseréjével volt érzékelhető a világgazdasági gazdasági világválság. Egyszer azért örülnék, hogy fém húszezresek legyenek, mert annyira sok van és úgy elhasználódtak, hogy le kell őket cserélni, természetesen most nem egy nagyfokú inflációra gondolok.
Nagyfokú infláció nem volt, de volt ÁFA emelés. 20-ról 25 %-ra, és ez akadályozott meg minket abban, hogy június 30-án alkohol tartalmú üdítőitalt vegyünk magunknak Debrecenben a Tescoban, amikor Erdély felé tartottunk. Tudvalevő, hogy az emelés július 1-től volt érvényes és mi előtte éjszaka kb. 23.50-kor érkeztünk meg az említett hipermarketbe, de Szeku Ricsi azzal a felhívással engedett csak tovább minket, hogy alkoholt nem vehetünk, mert azokkal még valamit kínlódniuk kell. Így maradt kedves cimboránk finom pálinkája, de csak azon szerencsés kiválasztottaknak, akik nem voltak megáldva a "jól vezetés" tehetségével :D és biztosak lehettek abban, hogy nem kell nekik a volán mögé ülni, hogy ott a pilóta szerepét töltsék be. Én természetesen kimaradtam a körből:D (Utólag is bocsánat az érintettektől! Tényleg!)

Volt képük megépíteni...!?

2009-et írunk még pár napig, de előrehaladva már a 2010 elején történő eseményekre hívnám fel a figyelmet. Január 4-én új hivatalos világrekord fog születni, mivel Dubaiban átadjak a világ legmagasabb építményét a Burj Dubai-t. Az előzetes hírek szerint több, mint 800 méter lesz, de a pontos magasságot a megnyitóig nem árulják el, gondolom nehogy valaki ebben a pár napban gyorsan építsen egy egyméterrel magasabbat, mert az nagy égés lenne.
Szóval ez a mindössze 22 000 000 munkaórát igénybevevő felhőkarcoló második helyre szorítja a szabadon álló épületek között a torontói CN Tower-t, ami őszintén megvallva elég érzékenyen érint. Ugyanis szerencsémre egyszer elérhető közelségbe került eme építmény, ami azt jelenti, hogy az utolsó dollárjaimat összekapargatva feljutottam a "világ tetejére". Ez az ottani viszonylatokban 447 m-t jelentett, ahonnan már a Föld görbületét is látni lehetett. Szóval ez, a helyiek által 'Tű'-nek nevezett és számomra olyan kedves épület a második helyre szorult, így elveszett az a varázs, hogy voltam a legmagasabb épületben... szemetek!

Változások

Nem akarok angolnak tűnni és földműves sem vagyok, hogy ismét az időjárás érdekes eseményeinek körforgásával kezdem (és lehet fejezem is) mai szösszenetem, de egyszerűen nem tudok mellette leütött karakterek nélkül elmenni.

Érdekes karácsonyunk van, teljesen mellőzi az évtizedek alatt belénk égett közhelyeket, ezért most én sem tudok ezekkel dobálózni, hogy élvezhetőbbé és változatosabbá tegyem irományom. Ha nem figyelünk oda, de főleg a "vezetőink" nem figyelnek oda, akkor lassan véglegesen búcsút inthetünk olyan dolgoknak, mint fehér karácsony vagy szánkózás és inkább a karácsonyi napozásról és az éjféli mise utáni kerti szalonnasütögetésről kell majd írnom pár év múlva. Szegény betlehemes pásztoroknak milyen kellemes lesz majd a subájukban az utcákat róni a felforrósodott meleg eljárással készített aszfalt utakon (E.! Ha valami nem stimmel az eljárás leírásában, akkor kommentáld!).
(Közben elkezdett zuhogni az eső és egy téli "nyári zivatar" van kialakulóban, jövőre újra kell értelmezni a téli fagyi fogalmát is:D)
Ha valaki olvasta az előző sorokat vagy legalább köztük, akkor feltűnhetett benne az a nem titkolt vádaskodás, ami a "vezetőinket" érintette.
A dolog aktualitását a koppenhágai konferencia is adja, melynek lényege - szerény véleményem szerint - az volt, hogy két hétre vendégül látták a dán hazafiak a világ vezetőit, hogy ott nekik "vadat és halat, s mi jó falat" szolgáljanak fel az öt csillaggal díszített szállodákban, hogy ők közben összedobjanak egy egyezménynek nevezett bőrpapírt, amivel takarózva és védekezve - néhányan talán dicsekedve - hazamenjenek szülőföldjükre és azt mondhassák: nehéz volt, de mi mindent megettünk ill. megtettünk!
Persze én is tudom, hogy egyszerűbb nekik a szemüket behunyva legyinteni és mondani ejj, ráérünk arra még..., mert ismerve a mai politikai helyzetet (pár kivételtől eltekintve) 4-5 évnél tovább nem kell nagyon kormányoznia senkinek és akkor miért pont ő legyen az, aki szigorít a dolgokon.
Tudom, hogy ez nem megy egyik lépésről a másikra, de valamikor a közeljövőben érdemes lenne valamilyen globális, szervezett programot elindítania az arra illetékeseknek, hogy valami maradjon az utánunk következőknek is és nem csupán évi tíz milliárd dollárt felajánlani a fejlődő országoknak. (Egyébként ez az éves magyarországi költségvetés 1/10-e, az amerikai bankmentő csomag 1/70-e, a YouTube értékének kb. ötszöröse, nekem pedig több millió évet kéne dolgoznom, hogy ennyit félretegyek.)
Szóval itt tart ma nagyjából az előrelátás és megelőzés a környezetvédelemben. Elég siralmas kilátások...

Folyt. köv.

Hétfő, kedd

Teltek, múltak a napok és annyi eseménynek kellett megfelelnem, hogy nem volt időm kifejteni gondolataimat blogomon keresztül.

Kedves naplóm! :D

Nem is igazán tudom mikor írtam utoljára és most nem is fogom megnézni, de egy biztos: úgy esett a hó, mintha muszáj lenne neki. Kezdetben csak a seprűt került kezem ügyébe, hogy azzal, mit alkalmatossággal eltakarítsam a frissen hullott égi áldást az előttünk lévő járdáról, azonban ez nem mehetett végig így, ezért lapátot kellett ragadnom, hogy járhatóvá tegyem a járdát ilyen - kereskedelmi adók által ítéletidőnek nevezett - hóesésben.
Ha van olyan ember, aki ma ébredt a kómából és azzal kezdi "új" életét, hogy ezt olvassa, akkor most biztos meglepődik, hogy miről is beszélek hisz' hétágra süt a nap. Nekik mondom, hogy nem hazudok, tényleg...
Hétfőn még azt hittem megfagy a lábam, mert olyan hideg volt, de egy kis áldozatot nekem is kellett vállalnom, hogy karácsonykor finom fácánleves kerüljön az ünnepi asztalra. Igaz, ha minden rajtam múlott volna, akkor csak főtt víz lenne előttünk, de szerencsére mások sikeresebbek voltak a zsákmányszerzésben, ezért nem maradunk éhen.
Éppen befejeztük a vadászatot, amikor a modern technika vívmánya megcsörrent a zsebemben és egy meghívást közvetítettek felém.
Meghívottak közt volt még az összes többi munkatárs is. Én a megbeszélt időpont előtt érkeztem egy picivel, aminek az az előnye vagy hátránya, hogy pálinkával kínálják az embert, amit nem illik visszautasítani és ezt meg kell ismételni n-szer. Így mire ebédhez ült a csapat már egyáltalán nem volt gond az étvággyal. Az ilyen évvégi összejöveteleknek mindig van egy kis szabadfolyás hangulata, amire az idősebb munkatársak rá is segítenek, mert hogyan nézne ki, ha nem kóstolnánk meg a borát vagy a pálinkáját. Habár nem szeretem a házi borokat, de a "szívem" ilyenkor sose hagyja, hogy őszinte véleményt mondjak, ezért minden kínálást és minőség utáni érdeklődést a "jó" szóval nyugtázok, ami legtöbbször elegendő is, de sokan buzdításnak veszik...
Ez az évzáró azért is volt fontos számomra, mert a jövőben már Szombathelyen folytatom a tudásom és gyakorlatom gyarapítását és így kellően felszabadulva tudtam egy hosszabb időre "elbúcsúzni" az itteni kollégáktól!
De "I'll be back" :D

Egy hosszabb téli estére

Akik már látták Achmedet, a halott teroristát és esetleg tetszett is nekik, azok feltétlenül nézzék meg Jeff Dunham egész estés műsorát A vitában önmagammalt. "Besza', behu'!"
Az egyszerűség és a gyengébbek kedvéért kimásoltam ide mind a nyolc videó címét!
Jó szorakozást!

Első
Második
Harmadik
Negyedik
Ötödik
Hatodik
Hetedik
Nyolcadik

Nem csak vadászembereknek

Hideg reggelre ébredhetett ma, aki a mai hideg reggelen ébredt. Nem kisebb izgalommal vártam a mai napot, minthogy ma ismét lehetőségem nyílt a vadgazdálkodásnak a vadállomány-szabályozási részét elsajátítanom egy vaddisznó-hajtóvadászaton. Munkámból, hagyományokból valamint örökségemből kifolyólag már gyermekkorom óta többé-kevésbé kapcsolatba kerültem a vadászati jog gyakorlásával, vagyis a vadászattal, ezért talán még nagyobb volt az lelkesedés, mert tudtam mire várhatok...
E nap egyszer, s mindenkorra biztos megmarad emlékezetemben, mint egy kedves vadászemlék. Történt ugyanis, hogy a reggeli széljárás még kissé elbizonytalanított engem és édesapámat az egyéni sikereket illetően, de aztán Fortuna és Diána a keblére ölelt, mert öt vaddisznót sikerült elejtenem két hajtásban, ami nem gyakran adathatik meg a vadászoknak.
Már az első hajtás kiválóan megalapozta a sikereimet, mert a végéhez közeledve egy kocát és két süldőt kellett a hajtóknak kihúzni az erdőből, hogy tiszteletemet tudjam tenni előttük, amiért én általam, az én passziómért adták életüket. Természetesen nem történt minden ilyen zökkenőmentesen és gyorsan, mert a délelőtti pár óra teli volt még tűzdelve nézelődéssel, vadászlázzal, hibázásokkal és egyéb izgalmakkal, melyet leírni nem az én tisztem, mert ezt már megették híres vadászíróink.
A kellemes társalgás közben elfogyasztott ebéd után ismét a lőállások elfoglalása felé vettük az irányt. Kezdetekben a vadásztársak puskája szólt nagy gyakorisággal, de ahogy közeledett felém a hajtósor úgy én is egyre több mindent láttam és egyre valószínűbbé vált, hogy ismét teremhetnek babérok számomra is. Mozdulatlanul figyelve a rókák, őzek, szarvasok ijedt futását, sajnos későn vettem észre egy kondát, amely szépen óvatosan osont át az úton. Pár perc múlva ugyanezen úton viszonylag messzebb megállt egy koca (amit a nagy kapkodásban hirtelen nem tudtam megállapítani, de később megjelentek mögötte a süldők is), amire egy lövést tettem, ami nem talált. Nem sokkal azután, hogy a hajtók elhagytak minket, szemből sötét foltokat láttam közeledni, melyek szerencsére nem vették sietősre lépteiket. Az első nagyobb disznót kímélendő a másodikat lőttem meg, mely helyben összerogyott. A többi zavarodva kereste a menekülési irányt, miközben én kiválasztottam a következő célpontomat. Hibázás. Több sem kellett neki, 50 kilóját az elérhető legnagyobb sebességre gyorsítva "repült át" az úton, ahol olyan ügyesen sikerült meglőnöm, hogy szinte vállon veregettem magam. Igaz, hátra csúszott a lövésem és ezért még kegyelmeznem is kellett, de még így is a mai legemlékezetesebb lövésemnek tartom. Még egy lehetőségem nyílt volna puskám elsütésére, mert két vad a teljes bizonytalanság állapotában állt meg előttem, puskámat rájuk emeltem, biztosítót előretoltam, célkereszt a fültövön, de nem lőttem, talán egy kis túlzással mondhatom, hogy a világon elsőként a biológiai halál állapotából sikerült visszahoznom egy élőlényt az élők közé. De a vadászatban is bűnnek számít a mohóság...
Estére a vadászterületen eddigi legnagyobb terítéket sikerült összehoznunk, melynek nagyon örülök, hogy részese lehettem!

"A vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás..." (Széchenyi Zsigmond)

Dexter

Lassan kezdek aggódni, hogy lehet-e belőlem köztársasági elnök... Előzőleg a korrupciós ügyeimről számoltam be, ma pedig egy picit az internet illegális oldalának áldásos hatásáról szeretnék részben írni és ezért már félek, hogy az erkölcsi bizonyítványom nem lesz megfelelő az említett pozició megszerzéséhez. Konkrétan arra gondolok, hogy nem számít feltétlenül kiugró pillanatnak az életemben, hogy meglátogatok egy vagy több olyan honlapot, amik segítségével elérhetővé válnak a filmek, zenék, programok letöltéséhez szükséges részletek.

A kis bevezető azért fontos, mert két és fél éve ajánlotta egy nagyon jó barátom a figyelmembe a Dexter című sorozatot, amelyet ilyen módon szoktam rendszeresen megszerezni.

A téma aktualitását onnan kapta, hogy a Dexter című sorozatnak vasárnap éjjel adták le az Egyesült Államokban a negyedik évadjának utolsó részét, amelyet én egyéb elfoglaltságaim miatt csak kedd éjjel tudtam megnézni.
Nálunk eddig három évadát tűzte műsorára egy adó, de hogy milyen szinten arról inkább nem beszélnék.
Sorozatunk főhőse a Miami Rendőrség vérnyomelemzőjeként dolgozik, valamit alkalmi munkában sorozatgyilkos. Ez talán így elsőre unszimpatikusnak tűnhet, de igazából nagyon kedvelhető személyiség, mivel azokkal végez, akik valamilyen módon átcsúsztak az igazságszolgáltatás hálóján. Ettől egy olyan karaktert kapunk, aki teljes mértékben eljátssza az emberi érzelmeket, miközben a "Dark Passanger" folyamatosan útmutatást ad nekünk a valós érzelmeiről is, akivel sokszor teljesen egyetérthetünk. Szóval e kettősség folyamán egy olyan sorozatot kapunk, amely az összes többit veri és jelenleg a legnépszerűbb sorozat az óceánon túl.
Igazából nem gondoltam volna, hogy egyszer sorozatfüggő leszek, de ez azzá tett. Igaz van benne még egy kis olyan részlet, ami rásegített ebben, de nem akarok részleteket kikotyogni, mert hátha valakinek kedve támad hozzá, hogy megnézze, de csak eredeti hanggal és felirattal javasolom.
Jó szórakozást!

"Akik nézték a Walt Disney-t, amikor Antall József meghalt"

Egy közkedvelt közösségi oldalon botlottam bele abba a klubba, amelynek nevét a címben rejtettem el. Hihetetlen, hogy milyen széles az emberi elme tárháza, hogy ilyeneket is kitalálnak.

Egyébként, ha kedvem lenne, akkor én is minden lelkiismeret-furdalás nélkül csatlakozhatnék a klubhoz, mivel én is leültem azon a vasárnapi napon a készülék elé és én is néztem a Kacsameséket. Éppen nagyszüleinknél nyaraltunk és élveztük a fekete-fehér TV hátrányait. Szerintem soha azelőtt és azóta nem dobbant egyszerre olyan nagyot annyi gyerek szíve, mint amikor Dagobert McCsip monológja közben egyszerre csak megjelent az MTV felirat és az Istennek nem akart onnan eltűnni, hogy folytatódhasson a mese. Emléktöredékeimet összesöpörve nekem úgy rémlik, hogy legalább fél óráig nem voltunk hajlandók elkapcsolni, hogy hátha... de nem.

Eme klub annyira felkeltette érdeklődésemet, hogy még arra is kíváncsi lettem vajh' ki hozta létre és miért?
A miértre nem kaptam választ, de az alkotó léte előtérbe került... érdemes pár percet rászánni...
Mint akit a múzsa csókolt meg úgy gyártotta le sorozatban klubjait, szám szerint 15-öt, melyből 10-nek a klubtagok száma nem éri el a tízet. Ha valaki szereti a windows-t, Lolát, Baby Gabyt vagy a villamosokat, akkor azonban feltétlenül csatlakozzon valamelyikhez. De szerintem figyeljünk oda, hogy ki is a klubvezetőnk...

Korruptak és Olcsó Jánosok

Most, hogy megnéztük a videót, gondolkodjunk el egy picit azon, hogy kinek nem volt ilyen vagy hasonló osztálytársa??? Szerintem mindenkinek volt, vagy ha nem, akkor ő maga volt ilyen... Igaz, azokban a boldog 90-es és 00-s években még nem korrupcióról beszéltek, hanem simán nyalizásról.
Így változik a világ... Ma már nem rossz kedvű valaki, hanem depressziós, nem rossz a gyerek, hanem hiperaktív, nem egyedülálló valaki, hanem szingli vagy dinki, nem hülye valaki, hanem emos:D, nem naplót írunk, hanem blogot és már a tanároknak sem pedáloznak, hanem korrumpálják őket.
Én nem tanárt vesztegettem meg, hanem még gimnazista koromban egy parkolóőr tesztelte, hogy mennyire vagyok Magyarország jogkövető állampolgára, mondanom sem kell ezen a vizsgán elbuktam. Történt ugyanis, hogy tankönyvosztás napján a várakozást megunva szép magyar szokás szerint hamburgerrel akartuk csillapítani fejlődésben lévő szervezetünk megnövekedett tápanyaszükséglete miatt kialakult éhségünket. Gyalog járjanak az állatok! Mi autóba pattantunk: ablakot le, könyököt ki, hangerőt fel, kettesbe be stb. Szombathely belvárosa sosem az ingyen parkolási lehetőségeiről volt híres, amit a felszabadult életérzés feledtetett velem. Táplálkozás után - teli hassal - a személygépjárműhöz közeledve már ott állt cövek közeg, hogy szép jó napot kívánjon. Már nyúltam volna a nyári mikuláscsomagért, amikor azt mondja: "Két sör áráért megvesztegethetsz!". Na, gondoltam, ha ez ilyen egyszerű, akkor ne is kerülgessük tovább a forró kását és kérdezni akartam, hogy mennyi is két sör ára, de ő ezt nem várta meg, hanem rögtön mondta a tarifát: 400 Ft. Ok! Én fizettem, mint a katonatiszt, ő örült, mint majom a farkának, egyik osztálytársam pedig párosodásra, valamint kellemesebb éghajlatra való költözésre hívta fel a figyelmét.

Ehhez kísértetiesen nem hasonló eset játszódott le idén nyáron, amikor évfolyamtársaimmal felpakolva Erdélyország felé vettük az irányt, hogy levezessük a sikeres álomvizsga izgalmát. Két kisebb kitérővel együtt sikerült 650 km megtennünk határainkon belül úgy, hogy senkit sem zavartunk. Több sem kellett, minthogy Románia területére érjünk és 20 méterrel a határ után kocsihajtónk a KRESZ szabályait felrúgva, beforduljon egy olyan helyre, ahol "virított" a behajtani tilos tábla valami fém tárolóra kibiggyesztve. Az ott álló román rendőr rögtön megörült, hogy kapás van és már nála is volt a forgalmi. Pénzváltás, útbérlet vétel, kupaktanács aztán irány a két törvénybetartató, mert közben csatlakozott hozzá magyar-ajkú kollégája is, aki tájékoztatott, hogy két leves az ára a továbbhaladásnak. Magunk közt 20 lei-ben egyeztünk meg (kb. 1300 Ft), hogy ebből már kijön két erőleves eme úriembereknek. Gyors összetegeződés után a rossz-érzés legkisebb szikrája nélkül közölték barátommal, hogy ő egy Olcsó János, mert csak ennyit adott...
Szóval nem kell aggódni, lehetne sokkal rosszabb is!

Tegnap éjszaka

Ha valaki találkozott velem tegnap éjszaka, az csak azért lehetett, mert ő is ott volt abban a salsa-buliban, amelyikben én is roptam a táncot. Legalábbis én így éreztem, de erről részletesebben azok tudnának mesélni, akikkel táncoltam... (őszintén remélem, hogy pozitív élményt nyújtottam, ha mégsem, akkor talán majd legközelebb).
Ez az ambivalencia azért van bennem, mert még induláskor enyhén tudatmódosító szerekhez nyúltunk (ld.: mézes pálinka, bor), hogy picit feloldjuk azt a kényelmetlen érzést, amit leginkább a lámpaláz szóval tudnék kifejezni, mivel tudtuk, hogy este táncparkettre kell lépnünk és ez megzavarhatta a valóságérzetem.
Megérkeztünk. Biztosítottuk a helyszínt, meg a helyünket a pultnál és újra elkezdtünk "feszültségoldani". "Mit igyunk?" cseng még ma is fülembe a nem hamleti kérdés barátaimtól. Mintha a Cauchy-Schwarz-Bunyakovszkij-egyenlőtlenséget kellett volna elmondanom, olyan könnyen siklottak ki számon a szavak, hogy whisky-kólát. Kellemes társalgás és minimális észosztás közepette elfogyasztottuk itókánk és célba vettük a különtermet, ahol a többiek már javában pörgették egymást.
"Itt az idő, most vagy soha!" klasszikus felkiáltással erőt vettem magamon és már fel is kértem táncolni első áldozatom.

Az agy csak pörög: bal-jobb-bal, jobb-bal-jobb, exhibela doble, adios con la hermana, sombrero, pa'ti pa'mi, stb... És a legrosszabb/legjobb, hogy közben a lábakat sem lehet elhanyagolni, nem is beszélve a kezekről, szóval nem egyszerű, de a lehetőségekhez képest próbáltam megoldani.
Feltétlenül meg kell emlékeznem, arról a táncpartneremről aki, azt mondta, hogy rendszeresen olvassa a blogom! Na, mondom ez nekem új, mivel a számláló egész mást mutat, de csak így tovább.
Még egy érdekes élményem, hogy éppen táncpartnerinákkal ittam, amikor bemutattak egy szimpatikus fiatalembernek, aki állítólag azért is jó fej, mert nyugodtan lehet vele a pedofíliáról beszélgetni..., hát én beszélgettem vele, persze nem arról, mivel elmagyarázta, hogy ezt csak egy félreértés miatt mondják.
Hát akkor ennyit tömören a tegnap éjszakáról!
Lehet, hogy megtanulok táncolni?

Induljunk ki egy süteményből

A napokban volt szerencsém egy hölgy ismerősömnél tölteni pár órát, ahol megkínáltak egy kis süteménnyel, nevezetesen muffinnal.

Gondolom nem mondok újdonságot, hogy jobb körökben ezt 'máfin'-nak hívják,de rajtam ilyen könnyen nem fog ki ezért megkérdeztem, hogy miért nem 'mufin'. Általános derültség után megbeszéltük, hogy valószínűleg a 'muff' szó nem engedi, hogy picit magyarosodjon a kiejtése.
Talán le is zártuk volna ezt a témát, ha a körünkben ülő 8 éves kislány nem érdeklődi meg, hogy mi is az a muff.

Szerencsémre óvodában a logopédusok kedvence lehettem, mert évekig szükségesnek tartották, hogy heti pár órát közösen töltsünk el. Ez azért fontos tudnivaló, mert először ott éget az agyamba a muff, mert képről egyikünk sem ismerte fel és a logopédus néni elmondta nekünk, hogy mi is az. Természetesen ez egy gyerekeknek szóló társasjáték volt és nem egy 1989-es Kiszel Tünde naptár, szóval remélem mindenki sejti, hogy melyik jelentésre gondolok (most), ezért sikerült elmagyaráznom miről is beszélgetünk.

A történetnek itt vége szakadt, mert ketten pironkodva a elkezdtünk teát szürcsölni, asztaltársaságunk legkisebb tagja, pedig tudásszomját kielégítve tovább folytatta az eszegetést.

Késve bár, de törve nem

Egy kedves emilt kaptam egy kedves ismerősömtől, amit megosztok veletek.
A tartalmát mindenki magára veheti!

Nobel-díj (egy kis összefoglaló)

December 10-t írunk a mai nagyon napos napon, ami azt jelenti, hogy ma éjjel átadják a Nobel-díjakat az arra érdemeseknek.
Sajnos, idén sem leszek ott a meghívottak közt és díjátadó sem leszek, de ami legrosszabb, hogy megint nem nekem ítélték egyik díjat sem.
Az idei év orvosi-élettani Nobel-díjat a telomérák és a telomeráz enzim felfedezéséért és az ezekkel kapcsolatos úttörő kutatásokért amerikai kutatók kapják megosztva.
A kémiai Nobel-díjat a riboszómákkal kapcsolatos kutatásokért ítélték oda.
A fizikai Nobel-díj az optikai kábelen történő kommunikáció alapjainak kidolgozásáért, illetve a képalkotásban új távlatokat nyitó CCD-érzékelő fejlesztéséért jár.
A közgazdasági Nobel-díjat szintén két kutató kapja akik intézményi kérdésekkel(?) foglalkoznak.
Az irodalmi Nobel-díjat Herta Müller kapja költészetének sűrűségéért és az elnyomottak világát őszintén bemutató prózájáért.
És végül, de nem utolsósorban a béke Nobel-díjat az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Barack Hussein Obama kapja.

Szóval...

Ne tévesszen meg senkit, hogy ma már ez a negyedik bejegyzésem! Egy másik hasonló oldalról pártoltam át ide, mert nemzetközivé nőtte ki magát a blogom és... :D ...jobb ha minden együtt van.
Holnaptól új erővel itt fogom folytatni, amit elkezdtem!

Mea culpa

Bocsánatot szeretnék kérni olvasóimtól (mindkettőtől), de ma estére elfáradtam, most inkább pihennék picit, mert decembernek e napjára két napi tendő került és így a blogírás jelenleg takaréklángon ég...
Pedig mennyi, mennyi leírnivaló lenne... Sajnálhatjátok.
Egyébként ma volt a szeplőtlen fogantatás napja! Aki szimpatizál vele, még megünnepelheti!

Mikulás vs. Santa Claus

"I have a dream!" (németeseknek: Van egy álmom!):

Magyar gyerekeknek Mikulás hozza az ajándékot december 5-én éjjel!

Magyar gyerekeknek Jézuska hozza az ajándékot karácsonykor!

Talán nem én vagyok az egyetlen, akinek a gyerekkorához még ezek a hagyományok fűződnek! Ha nagyon megerőltetem magam és megpróbálok visszaemlékezni az előző évezred végének utolsó évtizedeire, akkor még felrémelenek olyan emlékek, hogy nővéremmel kakaót szürcsölünk a konyhában és arra várunk mikor jön a Mikulás (persze ha jön, mert azért mi sem voltunk minden éveben jó gyerekek, de ez már régen volt...). KOPP-KOPP (+lánccsörgés)!!! Usain Bolt reakció idejét megszégyenítő rajttal indultunk a csúszós csempéről csattogós papucsunkban és pizsamánkban, amikor meghallottuk e két zajt, ami akkor zenének tűnt a fülünkben. Igaz, sosem sikerült találkoznunk az ajándékozóval és az őt kísérő krampuszokkal, de tudtuk, hogy ott járt. Ezúton is szeretném megköszönni régi szomszédainknak, hogy ilyen módon is szívességet tettek szüleinknek és soha nem múló kellemes emléket csempészetek szívünkbe.

Most remélem mindenkinek eszébe jutott valamilyen hasonló emlék! Idézzük fel és csak utána folytassuk...

Ezután a kitérő után komoly vizekre evezve kifejteném, hogy "felháborodásom" oka az a rengeteg Santa Claus, akiknek/amiknek valamilyen formájában kis hazánkban találkozom!

Részletezése megér egy misét:

Reggelente munkába "igyekezve:D" elhaladok egy bolt előtt, ahol egy örökké mosolygó, fröccsöntött ábrázattal megáldott, amerikai giccsel nyakonöntött 130 cm-es Santa Claus bábu az én kezdő salsa tudásomat megszégyenítő mozdulatokkal tekeri és rázza a csípőjét miközben karácsony ünneplésére buzdító dalokat énekel végtelenítve a maga gépies hangján. Hát,... köszönöm szépen!

Reklámok csak azt hírdetik, hogy karácsonykor majd jön egy nagyhasú, szakállas öreg, aki a kandalló mellett álló karácsonyfa alá elhelyezi az ajándékokat.

És mi lenne, ha a globalizáció és az Amerikai Egyesült Államok majmolásának hatására végleg eltűnnének a feljebb említett hagyományok, és Magyarországon csak Santa Claus lenne...? Ki törődne a panelben lakó gyerekekkel, akik a gázkonvektor csövét nézve várnák, hogy eljöjjön a Szent este, mert ott érkezik meg, akire várnak. Elképzelem magam gyerekkoromban, ahogy kandalló hiányában kénytelen vagyok lesétálni a kazánházba, ahol nem mellesleg a Rézfaszú Bagoly leselkedik rám és félelemtől reszkető kézzel próbálok beverni egy szeget a 15 mm-es kazánlemezbe, mert arra szeretném felakasztani 90 %-ban poliésztert tartalmazó zoknimat, hogy reggelre abban is legyen valami finomság. Na, ennek szerintem az lett volna a vége, hogy reggelre csak egy megolvadt műanyag foltot fedeztem volna fel kazánon meg egy szidást a fejemen.

És szegény Jézuskáról még meg sem emléketünk, aki hangtalanul hozta be pont azokat az ajándékokat, amiket szerettünk volna, pedig csak szüleinknek mondtuk el, hogy igazából mire vágyunk! Vannak megmagyarázhatatla dolgok... Napjainkra az ő munkája is egye inkább háttérbe szorult a már említett hét rénszarvas húzta szánnal szabálytalanul közlekedő, jelenleg az Északi-sarkon tartózkodó, manókat feketén alkalmazó, piros ruhás, ősz hajú és szakállú, fehérbőrű férfi miatt.

Száz szónak is egy a vége: hagyjuk, hogy nálunk Mikulás és Jézuska tegye a dolgát!

Prológ

Hát eddig tartott! Elveszítettem az ártatlanságom: a XXI. század egyik nagy ötlete -a blog- rám erőszakolta magát és én gyenge voltam, engedtem a kísértésnek. Azt hiszem másodszorra is férfi lettem (vagy újra gyerek?), aki néha „naplót” fog vezetni, olyan formában, hogy véletlenül se akadályozza meg hét pecsét a hozzáférést, hanem csak pár egérkattintás és máris nyitott könyvként/honlapként tárulhat elétek életem cenzúrázott élete vagy agytekervényeim számos gondolata.
Lehet, sokan vannak, akik még eddig sem olvasták el, amit írtam, de remélem maradtak páran és folytatják az időnek ily módon való kellemes és nem kevésbé hasznos eltöltését.
Tisztázzunk valamit az elején:
1. Ez a blog (szül. név: Show comments) nem vallási, politikai stb. céllal jött létre. Leginkább világnézeti szempontból ellentétes az általános világnézettel, de ez majd a továbbiakban még részletesebben meg lesz mutatkoztatva, hogy ilyen szépen, jogilag korrekten fejezzem ki magam.
2. Az itt olvasható események szereplői kitalált személyek, bármilyen hasonlóság a véletlen műve.
3. Valamint a blog megírása közben egyetlen állat sem sérült meg:D.
Köszönöm azoknak, akik elolvasták az első szárnypróbálgatásomat!
Hát akkor ennyit Mikulás napjára, remélem mindenkinek teli lett a hócipője!
Legjobbakat!