Változások

Nem akarok angolnak tűnni és földműves sem vagyok, hogy ismét az időjárás érdekes eseményeinek körforgásával kezdem (és lehet fejezem is) mai szösszenetem, de egyszerűen nem tudok mellette leütött karakterek nélkül elmenni.

Érdekes karácsonyunk van, teljesen mellőzi az évtizedek alatt belénk égett közhelyeket, ezért most én sem tudok ezekkel dobálózni, hogy élvezhetőbbé és változatosabbá tegyem irományom. Ha nem figyelünk oda, de főleg a "vezetőink" nem figyelnek oda, akkor lassan véglegesen búcsút inthetünk olyan dolgoknak, mint fehér karácsony vagy szánkózás és inkább a karácsonyi napozásról és az éjféli mise utáni kerti szalonnasütögetésről kell majd írnom pár év múlva. Szegény betlehemes pásztoroknak milyen kellemes lesz majd a subájukban az utcákat róni a felforrósodott meleg eljárással készített aszfalt utakon (E.! Ha valami nem stimmel az eljárás leírásában, akkor kommentáld!).
(Közben elkezdett zuhogni az eső és egy téli "nyári zivatar" van kialakulóban, jövőre újra kell értelmezni a téli fagyi fogalmát is:D)
Ha valaki olvasta az előző sorokat vagy legalább köztük, akkor feltűnhetett benne az a nem titkolt vádaskodás, ami a "vezetőinket" érintette.
A dolog aktualitását a koppenhágai konferencia is adja, melynek lényege - szerény véleményem szerint - az volt, hogy két hétre vendégül látták a dán hazafiak a világ vezetőit, hogy ott nekik "vadat és halat, s mi jó falat" szolgáljanak fel az öt csillaggal díszített szállodákban, hogy ők közben összedobjanak egy egyezménynek nevezett bőrpapírt, amivel takarózva és védekezve - néhányan talán dicsekedve - hazamenjenek szülőföldjükre és azt mondhassák: nehéz volt, de mi mindent megettünk ill. megtettünk!
Persze én is tudom, hogy egyszerűbb nekik a szemüket behunyva legyinteni és mondani ejj, ráérünk arra még..., mert ismerve a mai politikai helyzetet (pár kivételtől eltekintve) 4-5 évnél tovább nem kell nagyon kormányoznia senkinek és akkor miért pont ő legyen az, aki szigorít a dolgokon.
Tudom, hogy ez nem megy egyik lépésről a másikra, de valamikor a közeljövőben érdemes lenne valamilyen globális, szervezett programot elindítania az arra illetékeseknek, hogy valami maradjon az utánunk következőknek is és nem csupán évi tíz milliárd dollárt felajánlani a fejlődő országoknak. (Egyébként ez az éves magyarországi költségvetés 1/10-e, az amerikai bankmentő csomag 1/70-e, a YouTube értékének kb. ötszöröse, nekem pedig több millió évet kéne dolgoznom, hogy ennyit félretegyek.)
Szóval itt tart ma nagyjából az előrelátás és megelőzés a környezetvédelemben. Elég siralmas kilátások...

Folyt. köv.