Korruptak és Olcsó Jánosok

Most, hogy megnéztük a videót, gondolkodjunk el egy picit azon, hogy kinek nem volt ilyen vagy hasonló osztálytársa??? Szerintem mindenkinek volt, vagy ha nem, akkor ő maga volt ilyen... Igaz, azokban a boldog 90-es és 00-s években még nem korrupcióról beszéltek, hanem simán nyalizásról.
Így változik a világ... Ma már nem rossz kedvű valaki, hanem depressziós, nem rossz a gyerek, hanem hiperaktív, nem egyedülálló valaki, hanem szingli vagy dinki, nem hülye valaki, hanem emos:D, nem naplót írunk, hanem blogot és már a tanároknak sem pedáloznak, hanem korrumpálják őket.
Én nem tanárt vesztegettem meg, hanem még gimnazista koromban egy parkolóőr tesztelte, hogy mennyire vagyok Magyarország jogkövető állampolgára, mondanom sem kell ezen a vizsgán elbuktam. Történt ugyanis, hogy tankönyvosztás napján a várakozást megunva szép magyar szokás szerint hamburgerrel akartuk csillapítani fejlődésben lévő szervezetünk megnövekedett tápanyaszükséglete miatt kialakult éhségünket. Gyalog járjanak az állatok! Mi autóba pattantunk: ablakot le, könyököt ki, hangerőt fel, kettesbe be stb. Szombathely belvárosa sosem az ingyen parkolási lehetőségeiről volt híres, amit a felszabadult életérzés feledtetett velem. Táplálkozás után - teli hassal - a személygépjárműhöz közeledve már ott állt cövek közeg, hogy szép jó napot kívánjon. Már nyúltam volna a nyári mikuláscsomagért, amikor azt mondja: "Két sör áráért megvesztegethetsz!". Na, gondoltam, ha ez ilyen egyszerű, akkor ne is kerülgessük tovább a forró kását és kérdezni akartam, hogy mennyi is két sör ára, de ő ezt nem várta meg, hanem rögtön mondta a tarifát: 400 Ft. Ok! Én fizettem, mint a katonatiszt, ő örült, mint majom a farkának, egyik osztálytársam pedig párosodásra, valamint kellemesebb éghajlatra való költözésre hívta fel a figyelmét.

Ehhez kísértetiesen nem hasonló eset játszódott le idén nyáron, amikor évfolyamtársaimmal felpakolva Erdélyország felé vettük az irányt, hogy levezessük a sikeres álomvizsga izgalmát. Két kisebb kitérővel együtt sikerült 650 km megtennünk határainkon belül úgy, hogy senkit sem zavartunk. Több sem kellett, minthogy Románia területére érjünk és 20 méterrel a határ után kocsihajtónk a KRESZ szabályait felrúgva, beforduljon egy olyan helyre, ahol "virított" a behajtani tilos tábla valami fém tárolóra kibiggyesztve. Az ott álló román rendőr rögtön megörült, hogy kapás van és már nála is volt a forgalmi. Pénzváltás, útbérlet vétel, kupaktanács aztán irány a két törvénybetartató, mert közben csatlakozott hozzá magyar-ajkú kollégája is, aki tájékoztatott, hogy két leves az ára a továbbhaladásnak. Magunk közt 20 lei-ben egyeztünk meg (kb. 1300 Ft), hogy ebből már kijön két erőleves eme úriembereknek. Gyors összetegeződés után a rossz-érzés legkisebb szikrája nélkül közölték barátommal, hogy ő egy Olcsó János, mert csak ennyit adott...
Szóval nem kell aggódni, lehetne sokkal rosszabb is!