2010. március 19., péntek

Dalszöveg prózában 1.

Ihn nikho! Mahna nikho mha nahna e rei! Mha nahno mha nah rikho! Ihni Kohei!
Hol volt, hol nem volt: élt egy szamuráj, igazi mesemondó nagy király. Nagy az, aki nagy, aki kicsi, az kicsi. Hiszi a piszi, aki elhiszi!
-Egy mágustól lestem, festem a testem. Nyerő az erő, míg az ész felemelő. Agyam alatt az alap izmom, ha dagad... Abból fakad minden baj, ha egyszer elapad! Apropó! Én nem vagyok naplopó!
Tele a markom! Tartom a kardom! Ha jó, ha nem, ha muszáj: hívjatok úgy: Szomorú szamuráj! Mert nem az a vagány, kinek földig ér a lába és a háta közepén kinőtt a szárnya... Vagy féllábbal fellábal minden földhányásra: a Csomolungmára... Emlékszem! Na de nem egészen! Volt, amikor legyőztem egy sereget éppen és a hétfejű sárkányt úgy széttéptem: kifizették rögtön készpénzben...!
-Imádlak! Szomorú szamuráj! Csak harcolj értem! A szerelem vár! Szomorú szamuráj! Földön, égen!

Szinte fáj, de valamikor még nagy sláger is volt...

2 megjegyzés:

Arsenal13 blogja írta...

Ez sláger? Soha! De lehet azért nem emlékszem mert a korosztályunk akkor még csak a homokozsóban játszadozott.
Valamire jobb nem emlékezni! :D

erdészfiú írta...

De akkora ám,hogy még ma is tudom a szövegét:)