Egy kis rövid beszámoló, hogy mi is, hogyan is, miért is volt az, amit a hétvégén elkövettünk.
A Santeira egy újvilági hit, amelyet a rabszolgák hoztak át Nyugat-Afrikából Dél-Amerikába. Útja során többször megújult a katolicizmus, a dél-amrikai törzsi vallások ill. az amerikai őslakos indián hitvilág egyes elemeivel. Követői a santerók (ill. nők esetén a santerák). A Santeria szent világát az Ashe, a növekedés, a fejlődés, a tökéltesedés elérése motiválja. Világnézetük a dinamizmus ontológiája.A világ nem tárgyakból, hanem folyamatosan mozgásban lévő erőkből épül fel. Ashe nem más, mint energia, amiből felépül a világegyetem. Megváltoztathatom a környezetem, ha energiát veszek el vagy adok hozzá.Az orisák - akik igazából mind Isten megnyilvánulásai - rendszerint a katolikus vallás egy-egy szentjéhez kapcsolhatók és megfeleltethetők. Közülük a harcos orisákat guerreróknak nevezik.
És akkor még mielőtt valaki azt hinné, hogy valami voodoo szeánszon, vagy valami hasonlón lettem volna: tisztázzuk, hogy az alap orishas lépéseket igyekeztem elsajátítani fővárosunkban egy workshop keretén belül százegynéhány magammal. Több-kevesebb sikerrel...
Igazából nagyon nehéznek találtam, főleg a gyerekcipőben járó tánctudásomra alapozva, ami ugyan már több, mint pár hónapja, de ide még mindig kevésnek bizonyult. Ti. sok lépést még leutánozni is nehezemre esett (vagy nem is sikerült), nemhogy még ritmusra is mozogjak rá...
Főleg, amikor még mellel, kézzel, fejjel is olyan mozdulatokat kellett csinálni, amik "biofizikával nem összeegyeztethetők", akkor már teljesen meg voltam lőve. De összeségében nagyon jó volt!
Egy kis ízelítő, hogy hogyan is nézett ki tavaly ugyanez:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése