Olvasás: Monte Cristo grófja

Új sorozatot indítok! Már amennyire szabadna-e egyáltalán ilyet írnom..., de ennek eldöntését a Sorsra bízom.

Bevallom, hogy szoktam olvasni, ha nem is mindig azonosan magas intenzitással, de azért néha elfog az érzés, hogy valami irodalmi művet kapjak a kezembe és legalább gondolatban átéljem a leírtakat.

Nem történt ez máshogyan akkor sem, amikor Alexandre Dumas regényének első kötetét vettem a kezembe. Bolyongtam a könyvespolcok között, hogy mit olvassak, ami javamra és "épülésemre" válna és ekkor akadt meg sokadszor a szemem Monte Cristo grófján.

Tisztelet a kivételnek, de akik nem olvasták a könyvet (és a róla készült filmeket sem nézték meg...), mint ahogyan addig én sem, általában annyit tudnak a cselekményről, hogy megszökik valamilyen börtönből és pont. Bulvárosra véve a szót: na, ennek jártam én utána!

Talán mondanom sem kell, hogy három köteten keresztül ennyi cselekmény kevés, ezért főhősünk, aki ekkor még nem gróf és nem is gazdag, már pár óra olvasás után kiszabadul, hogy véghezvigye az évekig érlelt tervét, miszerint bosszút áll ama férfiakon, akiknek "köszönhetően" oda jutott. A cselekmény ismertetésétől eltekintenék, annak összetettsége és bonyolultsága miatt, de ízelítőnek a alábbi kép megfelel, amelyen a kapcsolatokat ábrázolják a regényből.

Nagyon jó és érdekes regény. Sokat gondolkoztam rajta, hogy hogyan lehet egyáltalán ennyi mindent kitalálni egy regénybe..., de aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg zseninek kell az ilyenhez lenni és ilyenből pedig kevés van, és pont ezért lett a szépirodalom egyik legismertebb műve. Többről szól, mint azt előtte gondoltam volna, sokat lehet belőle tanulni és rengeteg olyan pillanat volt olvasás közben, hogy meg kellett állnom és picit gondolkozni, hogy vajon ezt miért, hogyan, mikor stb. Egészen az utolsó oldalakig nem alakult ki kerek véleményem róla, mert amíg nem tudtam, hogy mi lesz a vége, addig nem is tudtam eldönteni, hogy tényleg tetszik-e vagy nem. :S

Végezetül álljon itt néhány idézet a könyvből, melyeket elolvasva úgy döntöttem, hogy ezeket fel kell magamnak írnom:

"Ámde spekulációk terén ember tervez, pénz végez."

"Hiszen sem a virág, sem a gyümölcs nem tökéletes, ha csak szép."

"A nő: szentség. A szeretett nő: szent."

"Gyűlölnek, de félnek tőlem."

"Az erkölcsi sebeknek megvan az a különlegességük, hogy el lehet rejteni őket, de egészen sohasem gyógyulnak be. Amint hozzájuk érnek, újra meg újra fájdalmat okoznak, könnyen vérezni kezdenek, mindig elevenek és érzékenyek maradnak."

"A sokat szenvedett szív számára olyan az öröm, mint naptól szikkadt talajnak a harmat: szív és föld mohón issza be a jótékony cseppeket, de külsejük nem árul el semmit."

"Ez a mi szegény emberiségünk büszkeség, hogy minden ember azt hiszi önmagáról, hogy boldogtalanabb, mint egy másik boldogtalan, aki ott sír és nyöszörög mellette."