Induljunk akkor Keszthelyről, mind térben és időben.
Április 24-ét írtunk, amikor a sapkát fejünkbe, világot nyakunkba, hátizsákot hátunkra és a biciklit lábunk közé vettük és kellemes napsütésben elindultunk körbe biciklizni a Magyar Tengert (itt most nem a vonyarcvashegyi diszkóra, hanem konkrétan Balatonra gondolok (itt most nem a Heves megyei településre, hanem konkrétan a tóra gondolok:))).
Kényelmes nézelődés közepette tettük meg az első szakasz Badacsonyig, ahol még egy kis borkóstolásra is volt időnk.
Számolgatás után kiderült, hogy ez a tempó kevés lesz a boldogsághoz, ezért picit belehúztunk, oly nagyon, hogy még egy kis kitérőt is tettünk a Káli-medencébe, hogy ne legyen annyira sík a terep. Klasszikus infrás ivókútból csillapítottuk szomjunkat Kékkúton, majd visszatérve a parthoz hamarosan találkoztunk a "többiekkel", akik egy nap alatt tekerték körbe a Balcsit.
Balatonfüreden, hogy a negatív nitrogén-egyensúlyú katabolikus állapotot elkerüljem egy félig átsütött bélszínnel csillapítottam étvágyamat, melyre szénhidrátnak még egy kis Gundel palacsintát csúsztattam le. Ezek után talán érthető, hogy csökkent kedvvel és intenzitással ültem vissza a nyeregbe és ezen a nemesebbik felem felől érkező fájdalom sem segített, sőt...
Miután fájdalomküszöbömet feljebb tornásztam ismét hagytuk magunk után a kilométereket és mérföldeket.
Balatonvilágosig szinte meg sem álltunk, de ott egy picit csodáskodtunk az aranyhídban és a kilátásban (valójában csak pihentünk).
A napot Siófokon zártuk, nagyon fáradtan és nagyon éhesen...
Az országgyűlési választások második fordulójának napján - köszönhetően annak, hogy nem jelentkeztünk át más szavazókörzetbe - ránk már semmi felelőség és "kötelesség" nem hárult ezért nyugodtan csordogálhattunk végig a déli parton hazafelé.
Egy-két "spontán elkapott" fénykép elkészítése és egy szolid ebéd elfogyasztása szakította csak meg az utazásunkat.
Keszthely előtt könnyes búcsú, mert Szabolcs barátom Zalaegerszeg felé vette az útját, ezért az utolsó szakaszt már egyedül tettem meg, míg ő még egy gyenge negyven kilométerrel levezetett.
Pár kép többet mond ezer szónál:
Április 24-ét írtunk, amikor a sapkát fejünkbe, világot nyakunkba, hátizsákot hátunkra és a biciklit lábunk közé vettük és kellemes napsütésben elindultunk körbe biciklizni a Magyar Tengert (itt most nem a vonyarcvashegyi diszkóra, hanem konkrétan Balatonra gondolok (itt most nem a Heves megyei településre, hanem konkrétan a tóra gondolok:))).
Kényelmes nézelődés közepette tettük meg az első szakasz Badacsonyig, ahol még egy kis borkóstolásra is volt időnk.Számolgatás után kiderült, hogy ez a tempó kevés lesz a boldogsághoz, ezért picit belehúztunk, oly nagyon, hogy még egy kis kitérőt is tettünk a Káli-medencébe, hogy ne legyen annyira sík a terep. Klasszikus infrás ivókútból csillapítottuk szomjunkat Kékkúton, majd visszatérve a parthoz hamarosan találkoztunk a "többiekkel", akik egy nap alatt tekerték körbe a Balcsit.
Balatonfüreden, hogy a negatív nitrogén-egyensúlyú katabolikus állapotot elkerüljem egy félig átsütött bélszínnel csillapítottam étvágyamat, melyre szénhidrátnak még egy kis Gundel palacsintát csúsztattam le. Ezek után talán érthető, hogy csökkent kedvvel és intenzitással ültem vissza a nyeregbe és ezen a nemesebbik felem felől érkező fájdalom sem segített, sőt...
Miután fájdalomküszöbömet feljebb tornásztam ismét hagytuk magunk után a kilométereket és mérföldeket.Balatonvilágosig szinte meg sem álltunk, de ott egy picit csodáskodtunk az aranyhídban és a kilátásban (valójában csak pihentünk).
A napot Siófokon zártuk, nagyon fáradtan és nagyon éhesen...
Az országgyűlési választások második fordulójának napján - köszönhetően annak, hogy nem jelentkeztünk át más szavazókörzetbe - ránk már semmi felelőség és "kötelesség" nem hárult ezért nyugodtan csordogálhattunk végig a déli parton hazafelé.
Egy-két "spontán elkapott" fénykép elkészítése és egy szolid ebéd elfogyasztása szakította csak meg az utazásunkat.
Keszthely előtt könnyes búcsú, mert Szabolcs barátom Zalaegerszeg felé vette az útját, ezért az utolsó szakaszt már egyedül tettem meg, míg ő még egy gyenge negyven kilométerrel levezetett.
Pár kép többet mond ezer szónál:
Ember a földön
Talán egyszer majd a tányéron újra találkozunk :D
Habár mindenki nem jött el, de...
Itt nyugszik
Tüske vagy tövis? (D-nek)
Szabi "spontán" teker
Én "spontán" tekerésem
Uncritical mass
2 megjegyzés:
Az elejére kapásból sikerült betenned azt a képet amit messziről kerültem, mind1, majd a nyári műtét helyrehozza a barázdát is! :)
Jó túra volt, várom a folytatást, habár a következő előtt azért némileg rá kell majd hangolódnom.
félig átsütve; (szar az élet)! :)
Megjegyzés küldése