Nem is olyan régen, talán az idősebbek még emlékeznek is rá, arról számolhattam be, hogy milyen szép és eredményes napot zártam egy decemberi vadászaton. Most egy picit egyenlítettem a számlámon.Szerdán munkából meg. Csomagot össze. Puskát el. Autóba be. Sztrádára fel. Alföldre le.
Csütörtök hajnalban már vártuk is a libák húzását, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy néhány kevésbé szerencsés példányt elejtünk belőlük. Sajnos, előzőleg nem egyeztettünk a vadászaton való részvételi joggal megáldott nagy lilikekkel (Anser albifrons), ezért már akkor jóval több volt a sikertelen próbálkozás, mint az eredményes. Két liba hullott alá, ezekből kettőt lőtt édesapám.
Este is nagyon jó húzással voltunk megáldva, de a rutintalanság és/vagy a repülési magasság hatására csak ijesztgettük őket.
Soha senkinek rosszabb húzást, mint amilyen pénteken reggel volt!
Indulás előtt mindenki feltöltötte a lőszer készletét, de csak a vadászaton jöttünk rá, hogy ez most kevés lesz... Hogy hány lövést adtunk le, arról inkább ne szóljon a fáma, de a végén hét madarat vettünk fel és egyet később találtunk meg. Üröm az örömben, hogy a két általam meglőtt liba is akkorát huppant a szántáson, hogy fájt hallani, de rögtön nem tudtunk értük menni és később pedig már nem voltak ott, mert elfutottak, ezért üres kézzel kellett befejeznem ezt a pár napot. És itt már nem volt mit megmagyarázni, mert eleinte még lehetett a sörétre panaszkodni, de a végén már arra se...
Két tanulság:
1. Az 1,8 mm-es sörét is lehozza a libát!
2. Apróvad-vadászat továbbra sincs kutya nélkül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése